Sta
Elg volt, nem mehet gy tovbb! Ki kell szabadulni!
Rnz az rjra, mg van egy-kt ra sttedsig. Gyorsan ltzkdni kezd, s szinte rohan a part fele. A vz illata, ltvnya mindig megnyugtatta. Szinte kimosta fejbl a napi gondokat, ha rlt, itt mg boldogabb lett. Klns a kapcsolatuk, egyszer mr elnyeltk a hullmok egy viharban, de megszta. Elkezdett flni a vztl, de valami mindig vonzotta, legalbb a partra. Nzni a hullmokat, a hajkat, lehajolni egy-egy szp kavicsrt. Ahogy mltak az vek ismt j bartsgot ktttek, de kzben megtanulta tisztelni a vz erejt. Eljut mindenhov, nincs eltte akadly, kpes ttrni a legersebb gtakon, hegyeken is.
Ismerte lgynak s simogatnak, de ltta tajtkosnak is. Bartkozott vele, de rvz idejn, mr tbbszr kzdttek is.
Most nyugalom volt, csak a hullmok csapdtak a partnak. Hossz percekig a madarakat figyelte s a lthatrt kmlelte, jl gondolta, sehol senki, csak s a termszet.
Levette a cipjt, lassan elindult, elkezdett panaszkodni. gy sem hallja senki.
- Mirt pont n? Mirt ilyen igazsgtalan az let?
Csak mondta a magt. Mr j egy rt gyalogolt, ideje volt visszaindulni. Megfordult. Megrettent. Kett lbnyom volt egyms mellett. Zavarba jtt. Nem rtette.
- Ki van itt? Hol vagy?
- Itt melletted, hallgattalak. Segthetek?
Csak nzett maga el, elnmult egy pillanatra, de bell mg fesztette az indulat, lendletben volt. Bntani akart, ahogy t is bntottk.
- Itt vagy? Most itt vagy, s segteni is akarsz?! Vicces! 10 vvel ezeltt hol voltl? Akkor majdnem belehaltam, de nyomodat sem lttam itt a parton.
- Nem is lthattad - vlaszolja halkan, mosolyogva.
- Itt voltam veled akkor is, de hogy knnyebb legyen neked, az lemben vittelek.


|
|
|