Hajnal Anna - Kavics lenn�k

�

Selyem forg�s felemelne,

t�ncoltatna s�kos hull�m,

g�rd�tene l�gy er�szak,

minden sarkam lecsiszolva,

�ln�k s�rg�n, kicsi m�rv�ny,

piros �rrel a sz�vemben,

forogn�k a foly�v�zben,

elpihenn�k t�iszapban,

j�nnek-mennek ezred�vek,

- ha kiker�l�m a g�pet

amely �r�l, z�z �s �get,

eltemet �s befalaz

�r�kl�tem ugyanaz

mint a forg� f�ld� -

Ellens�gem csak az ember

Ember ellen nincs vigasz.

�

�

Tornay Andr�s - Kavics

�

Van, amikor a leghatalmasabb szikl�k is

�n�m�k maradnak, az �ce�nok is elcsendesednek,

s van, hogy az apr� kavicsok sikoltanak �s �v�ltenek. A

hangerej�k nem azonos a t�nyleges

erej�kkel.
Titkot rejtenek. K�rd�seket,

�v�laszokat, �r�m�ket �s f�jdalmakat,

csod�kat, im�kat, vesztes�geket �s

�gy�zelmeket.
Rem�nyt �s t�l�l�st. Az �letet. Annak

�teljess�g�ben �s gy�ny�r�s�g�ben. A

felt�masztott, meg�j�tott, sziklas�rb�l

el�h�vott �letet, amelyr�l m�soknak kell

majd leoldani a gyolcsokat.

�

�

Pilinszky J�nos - Egy szenved�ly marg�j�ra

�

A tengerpartot j�r� kisgyerek

mindig tal�l a kavicsok k�zt egyre,

mely mind�r�kt�l fogva az �v�,

�s soha senki m�s� nem lehetne.

�

Az elvesz�thetetlent markol�ssza!

Eg�sz szive a tenyer�ben l�ktet,

oly egyetlen egy kez�ben a k�,

�s vele � is olyan egyed�l lett.

�

Nem szabadul m�r soha t�bb� t�le.

A v�znek fordul, s messze elhaj�tja.

Hangot sem ad a n�ma szak�t�s,

egy eg�sz tenger z�gja m�gis vissza.

�

Imre Fl�ra - Kavicsok

"V�gy kezedbe egy feh�r kavicsot.
El�sz�r is v�laszd meg gondosan,
se t�l nagy ne legyen, se t�l kicsi,
�pp a teny�r g�dr�be ill� m�ret,
�s ne legyen t�r�tt se vagy t�l �rdes -
a szempontok tetsz�s szerint
b�v�thet�k-sz�k�thet�k.
Ha teh�t megtal�ltad, �gy tiszt�tsd meg
a r�rak�dott f�ldszemcs�kt�l,
m�gpedig lehet�leg csak d�rzs�lget�ssel
(ha t�l makacs a szennyez�d�s,
esetleg n�mi ny�lat is felhaszn�lhatsz,
de semmik�ppen se mosd foly�v�zben).
Ezut�n szeml�ld meg alaposan.
Figyeld meg az alakj�t, hogy lapos
vagy g�mb�lyded vagy asszimetrikus,
a sz�nez�s�t, hogy egysz�n�-e,
vagy a feh�ret itt-ott �ttetsz�en
krist�lyosra cser�li, vagy esetleg
f�mes f�ny�, v�kony erek tagolj�k;
tartogasd azt�n addig a kezedben,
ameddig s�lya olyan ismer�s lesz,
hogy b�rmikor oda tudod k�pzelni
a tenyeredbe, s a fel�let�nek
tapint�sa �s form�ja a b�r�d
bar�zd�iba szinte m�r meg�l;
�s amikor a testmelegedet
annyira �t�rezte m�r, hogy val�ban
visszasug�rozz�k az ujjaidnak,
akkor fogd meg s dobd a h�tad m�g�.
Nos h�t, �gy m�lik el a szerelem."
- mondta a k�lt�, s lassan arr�b s�t�lt
jobb zseb�ben n�gy kavicsot cs�rgetve.

�

�

Marie-Louise Vert -� Mese a k�r�l, aki mindig el�gedett volt

Volt odafenn a hegyen, f�lig belem�lyedve a f�ldbe egy nagy k�. Ez a k� mindig el�gedett volt.
Mi�ta lehetett m�r ott, maga sem tudta...
Reggel harmatt�l frissen �bredt, d�lben a nap megforr�s�totta �s este, miel�tt elaludt, r�zsasz�n� �s lila �rnyalatokba �lt�z�tt.
Naphosszat a t�jat n�zte, �s nem unatkozott. Hiszen ott voltak a szomsz�d hegyek, melyek nagy k�penybe burkolt �ri�sokra hasonl�tottak, akik az�rt gy�ltek �ssze, hogy mes�ket mondjanak el egym�snak. Azut�n ott voltak a v�lgyek m�lyed�seiben a h�zak kis csom�csk�i, feh�rek, mint a f�szekben a toj�sok, �s a templom, ak�r egy k�v�r ty�k, �gy fek�dt a k�zep�kben. S ott volt m�g eg�szen t�vol, lent a s�ks�gon ez a nagy ragyog� k�gy�, a foly�.
K�v�nk sok mindent l�tott a saj�t hegy�n is: a legel�ket, a csord�k j�v�s-men�s�t.Nyomukban csengetty�sz� sz�llt. Majd lejjebb az erd�t, a s�t�t feny�ket. Ha a sz�l meghajl�totta �gaikat, olyan mozg�ssal �s zajjal elevenedtek meg, mint a tenger.
K�r�l�tte holl�k keringtek ki�ltozva, �s bogarak zizegtek a sz�raz f�ben. Az es� �s a napf�ny �gy vonult �t a k�v�nk�n, hogy a b�k�j�t nem zavarta.
M�rpedig a hegy rossz szelleme nem szerette a boldog embereket, sem a nyugodt t�rgyakat.
Azt mondta a k�nek:
- �r�lsz, hogy itt lehetsz?
- Igen - felelte a k� -, j�l megvagyok itt.
- �gy?! �r�lsz! No, majd �n kik�lt�ztetlek innen, �s elgur�tlak messzire.
- Micsoda szerencse! - mormolta a k�. - Utazni fogok.
Sz�rny�s�ges f�ldoml�s keletkezett: a k� lev�lt �s elszabadult, lejt�r�l lejt�re bukott, majd begurult egy m�ly szakad�kba.
- Milyen finom h�v�ss�g van itt! - mondta, amint le�rkezett.
Ez a vizek birodalma volt: mohasz�lak �s fodork�k alatt megb�jva, kis forr�sok cs�rgedeztek a szikl�k k�z�tt. Odahallatszott tompa moraja egy v�zes�snek, melyet a f�k �s bokrok elrejtettek a szem el�l: a szakad�k legm�ly�n pedig egy hegyi patak j�tszott bakugr�st a szikl�kon.
K�v�nk egy hegyi patak medr�be esett.
Amikor az es�s sz�d�let�b�l mag�hoz t�rt, �rdekl�dve figyelte k�rnyezete �let�t: feh�r has�, fekete p�tty�s h�t� pisztr�ngok siklottak k�r�l�tte, b�j�csk�t j�tszva. Apr� r�kok m�sztak fel�je, visszafel� j�rva, �s �alatta rejt�ztek el...Mindez roppant mulats�gos volt.
- M�g mindig el�gedett vagy? - k�rdezte f�ty�r�szve a rossz szellem.
- Igen - felelte.
A szellem erre d�h�sen ki�ltotta:
- Majd megmutatom �n neked! Elvitetlek eg�szen a tengerig!
"Micsoda szerencse! - gondolta a k�. - M�g sosem l�ttam a tengert!"
�s a hegyi patak megdagadt, z�gott, f�lelmetess� v�lt: mag�val sodorta a k�vet, az vele bukd�csolt eg�szen a foly�ig. A foly� belevetette a folyamba, �s egy sz�p reggelen meg�rkezett a tengerhez.
A k� utaz�sa alatt megszabadult a f�ldt�l, mely bes�rozta. Megcsiszol�dott, �s most sz�p g�mb�ly� volt, f�nyes, sima, mint a m�rv�ny, �s oly kellemes tapint�s� is.
Az emberek felvett�k, ujjukkal simogatt�k, �s n�zegett�k.
- Milyen sz�p lettem! - mondta a k�. - Igaz�n �r�l�k, hogy g�mb�ly� lehetek.
A rossz szellem ezt is meghallotta. Belegur�totta az �ce�nba, egyenesen egy sziklahalom k�zep�be. Eg�sz nap k�vette a hull�mok mozg�s�t, melyek a szirtekhez csapkodt�k: ekkor �sszet�rt, sz�tmorzsol�dott, �s kis kavicsokk�nt a partra hullott.
-" Milyen kellemes itt!" - gondolta mag�ban, m�g a f�rd�z�ket n�zte. Gyerekek k�r�ben �lt, akik par�nyi �s�jukkal kiv�jt�k a homokot, vagy s�tem�nyeket k�sz�tettek.
Addig tapos�dott, m�gnem l�gy, aranys�rga homokk� lett, mely v�zk�nt folyt al� az ujjak k�z�tt.
- �rzem, hogy k�nny�v� v�lok, oly k�nny�v�... - mondta m�g mindig �r�mmel.
A rossz szellem v�g�l is megfeledkezett r�la. Visszat�rt a hegyekbe, hogy m�s �l�l�nyeket �s m�s t�rgyakat gy�t�rj�n.
A k� pedig boldog id�ket �rt meg: a gyerekek nagyon szerett�k napsz�n� homokj�t.
Azut�n egy este, mikor m�r nem volt t�bb, mint egy csipetnyi aranyl� por, k�nny� sz�l j�rt arra: v�gigsim�tva a vir�gz� orgonabokrokon, mag�val vitte �t egy illatos fuvallatban.

�gy t�nt el a k�, aki mindig el�gedett volt.

�

�

Simon Roland:

Kavics

egy mag�nyos kavics hever a parton
olyan, mint egy kit�pett h�r a lanton
t�vol van a simogat� hull�mokt�l
messze az oly �des �lmokt�l
kezembe veszem, ujjaim �sszez�rj�k
nem ismeri a k�k m�lys�get
csak a belsej�ben bujk�l� k�ts�get
�jszaka al�mer�l a habokba
nappal r��bred, hogy csak �lmodta
felemelem, �s a foly�ba dobom.

�

�

�

�

�