A virág panasza

 

Lelked tükrében

marék szemétnek látszom,

torz az a tükör.

 

Életet játszik

virtuózan egyedül,

halott legbelül

 

Boldogságod nem

leled meg, míg függővé

egy MÁStól teszed

Esőcseppeken

tükröződik a hold és

táncot lejt velem

Pilláimon könny

csepp hitáz, legörbült száj

hol vagy boldogság?

Szögeságyon hűs

hajnalon született a

döntés: másként él.

 

A férfi

 

Nézd meg a társad

barátnőit, biztos, hogy

jól választottál?

 

Úgy közelíts a

férfihoz először ő

beszéljen. Kell még?

 

...:)

A mondataid

végén… beleszerettem

volna magamba?

 

Hiányoznak a

leveleid… nem szólok

már önmagamhoz

 

Igazunk van mint

mindig tudtuk hogy másként

 értünk dolgokat

 

 Tükör

 

Olyan vagyok mint

te,  magadat utálod

ha rám vagy dühös

 

Gúzsban

 Kiöklendezett

szavaid szögesdrótként

vesznek körbe már

 

Fájdalom lüktet

kötözködő szavad lesz

gyógyír lelkemnek.