kavicsaim - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Menü

Írásaim

Kedvenc idézeteim

Linkek

Seite Info

Szerkesztő:

Desing:

Indult:2008.12.8.

Bejelentkezés

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Itt és most

Hosszú hónapok némasága után váratlan volt, és kissé furcsa a meghívás. Nem hallgattam sem a józan eszemre, sem a barátnőim intő szavára, a kos vérem dolgozni kezdett és következett egy újabb rohanásom fejjel a falnak.

Az előző évhez képest tizenöt kilóval könnyebben, megfiatalodva, vidáman, tele várakozással, a kölcsönös szerelem reményével érkeztem. Csak egy nap telt el s azon töprengtem a lépcsőn ülve, hogy fogom ezt ép ésszel, bőgés nélkül kibírni Vele. Az esetleges gyors távozás mikéntjét latolgattam éppen mikor felfedeztem, hogy rengeteg lyuk van az udvaron. Felébredt a kíváncsiságom és szerettem volna megnézni, az állatkát, ami fúrta. Bele kellett piszkálnom, de nem találtam megfelelő eszközt. Kaptam egy régi pecabotot, aminek akció közben letörött a vége. Nagyon sajnáltam mikor kiderült, hogy egy gyerekkori emléket tettem tönkre, de szó szót követett. Vannak másik botok, horgászengedély, új és régebbi bigyók. Horgászatra készült a vendéglátó. Azonnal belelkesedtem, végre legálisan ücsöröghetek a parton és órákon keresztül meregethetem a szemem. Nagyon szerettem volna részt venni benne. Aztán szép lassan megértettem itt nem a hamm buci bekaplak effektusról van szó és már megyünk is! Itt fel kell készülni, meg kell figyelni, meg kell érlelni, érdeklődni dolgokat. Első lépésben barátkozni kezdtem egy úszóval, pont ment a fürdőruhámhoz, ezért kértem és kölcsön is kaptam, hordhattam karkötőként.:) ( Hónapokkal később tudtam meg , hogy a karperecem nem is az úszó, hanem a kapásjelző volt. Láthatod a szellemem napvilága mellett nem célszerű gyalogolni sötét erdőben. - Nem is csoda, hogy örültek mikor végleg megszabadultak tőlem.)

Következett egy régi bot damiljának az átszerelése. Ez egy elég bonyolult műveletnek tűnt eleinte, de aztán ment minden simán. Hiába, ha valaki már a neten is megnézte, és tanulmányozta hogyan kell kinézni egy rendes szerelvénynek a Tisza-tónál! Pontos rajz készült számomra, mit hova kell tenni. Csak tátottam a számat.

Másnap elindultunk csalit beszerezni, mert kiderült, hogy már az sem olyan egyszerű, hogy mit akasztunk a bot végére. Tudtad te, hogy a halak nem esznek meg akármit? Epres, mézes ízesítéssel készülnek az eledelek. S ki tudja, hogy melyik mit szeret? Törpeharcsát nem akartunk fogni, mert az kicsi, csúnya, nagy feje van, és még harap is. Megálltunk egy part menti bolt közelében, valamiért a cirkuszi kocsikra emlékeztetett. Én mentem be, nagyon tele volt. Előadtam, hogy a lányommal szeretnénk pecázni és helyes kicsi, szürke, lapos halakat fogni, lehet kicsit nagyobb is, de pikkelyes legyen! Tessék nekem ehhez eledelt adni! A sok szép, nagy, okos férfi közt, egy kicsi, szőke csíkosra festett nő, bár talán azt hitték a sötét csík a reménysugár. Azonnal akcióba lendültek, először jól összevesztek, mit akar ez fogni, hol, milyen ruhába, különben sincs kapás már napok óta a kánikula miatt, milyen a bot, stb. Megnyugtattam őket, bot van. Szép, hosszú, egyenes, van rajta fehér zsinóron akasztó meg szép narancssárga karkötő is, pont olyan, mint a kezemen, mutattam büszkén. Beletörődtek, hogy ez reménytelen eset, és az egyik az orrom alá dugott vigyorogva egy doboz csontit.

- Ez a legjobb! Felkiáltással. Természetesen visítottam,.

- Jaj, de félek, ilyen izéket nem fogok a kezembe!- de közben nagyon élveztem a műsort. Ekkor az üzletbe lépett egy fiatalember, aki feltérképezte a helyzetet, megsajnált, félrefordulva vigyorgott csak rajtam.

- Nem kell őt ijesztgetni! Majd a polcról leszedett néhány zacskó port.

- Pont erre van szüksége a kis lapos halacskákhoz és a karkötőjéhez. Felfedeztem, hogy árulnak dobozban kukacot is. Gondoltam biztos, ami biztos veszek azt is, hisz régen még azzal horgásztak az emberek. Aztán eszembe jutott, nem kéne csalódást okoznom a közönségnek és megérdeklődtem mennyi a szavatossági ideje a kukacoknak, és hogy tegyem-e zacskóba, a mélyhűtőbe őket, vagy csak locsolgassam az árnyékban. Nem mert hangosan nevetni senki, de rendesen hullámoztak a hasak. Az egyik Úr csuklott mikor kisegített zsákmányaimmal a boltból (szerintem aggódott, hogy menni egyátalán tudok-e) de megnyugtatott, hogyha nem sikerül a dolog bizalommal forduljak hozzá, holnap is ott találom. Büszkén vonultam a szatyrommal a kocsihoz, és most én csuklottam a visszatartott nevetéstől. Közben kilépett a segítőm és ugyancsak elcsodálkozott, hogy nem a lányom ül az autóban. Elég elképedt arcot vágott. Búcsút intettem neki. Elmeséltem. Meg is szidtak.

- Mit kellett itt hazudozni, miért nem vallottad be, hogy Te akarsz horgászni és kész?

- Csak! Így olyan jó móka volt a vásárlás!

Tanulmányoztam az összetevőket, és rájöttem, lehetne jobbat is készíteni. Fahéjasat- vaníliával a boltban nem láttam, az finomabb, különlegesebb lehet a halaknak is mint az eper. Különben is, én a fahéjas kürtőskalácsot szeretem. Különösen azt, amit a parton árultak. Ez így teljesen logikusnak tűnt mindkettőnknek. Otthon nekiláttunk és meggyúrtunk az új, saját keverékünket, jól befűszereztük, ha bejön, lehet majd szabadalmaztatni. Már csak egy gyors telefon volt hátra a barátnőm férjének, aki nagy horgász.

- Azonnal mond meg, hogyan kell sok halat fogni? Pár másodpercet gondolkodott és közölte, bottal, horoggal, csalival és türelemmel, de most sehogy, nincs kapás. Beszélt még ugyan számomra néhány érthetetlen dolgot, hogy mit hova kell szerelni, de ez lényegtelen volt. Mi már mindent tudtunk társam az internetről én a pecaboltból.

Készülődtünk. Kellettek a botok, vittünk vödröt, törölközőt, meg egy narancssárga ládát, amiben mindenféle bigyusz, herkentyű és szerszám volt. Azt ugyanis napokig figyeltük a strandon, hogy nem lehet csak úgy felszerelés nélkül neki vágni. Nagy szögletes doboza pedig minden horgásznak volt, meg különben is kellhet valami.

Aztán eljött végre a nagy nap. Lassan a vége fele közeledett a délelőtt a három nap tűzött az égen. Mi kocsiba pattantunk és indultunk. Elöl a helyismerettel és felszereléssel, engedéllyel, már korábban kifogott halak élményével rendelkező horgász. Én a betolakodott szárnysegéd, mögötte, a ládával és a vödörrel. Elhiheted olyan büszkén hurcoltam magammal azokat a kellékeket, mintha egy Gucci táskával a karomon sétálgattam volna a Galeries Lafayetteben.

Aztán megtaláltuk a tökéletes helyet, letáboroztunk a rekettyésben. Megbeszéltük, meddig kéne bedobni a botokat és kezdődött a várakozás a csoda.

A part mentén hatalmas sulyom levelek ringatóztak a vízen, rengeteg élőlénynek helyet adva. Azonnal ingerelni kezdtek, vajon milyen lenne rálépni? A talpam alatt érezni őket. Utánozva a madarakat. Naná, hogy kipróbáltam. A mai napig képes vagyok felidézni azt a simogató érzést. Voltak békák is, szép, nagy, kövérek. Jó volt őket némi mozgásra ösztökélni. Siklók úsztak a vízben,madarak vadásztak eledelre, halak ugráltak hatalmas fejeseket, csónakok szelték a habokat. A parton pedig egerek rohantak be a bozótba, ha megmozdultunk. Egyszer felfedeztem egy szamóca bokrot, lehetett csemegézni is. Szinte tobzódtam, annyira tetszett minden. Aztán észbe kaptam, nem játszani jöttünk, hanem horgászni, az úszó pedig nem mozgott. Jobb ötletem nem volt, így buzgó imádságba kezdtem. Kértem az angyalokat tereljenek felénk halacskákat, legalább kóstolják meg az eledelünket. Megígértem a halaknak is, hogy nem fogjuk majd ki őket, csak mutassák meg magukat, eszegessenek, csináljanak úgy mintha... S megtörtént a csoda, lett kapásunk, akadt a botunkra halacska is, de az utolsó pillanatban elszelelt.

Sikerélmény volt ez a javából, hisz mint kiderült az nap a környéken másnak nem volt ilyen szerencséje. Órákig ücsörögtünk ott, csak az éhség űzött bennünket haza.

Evés után nem is mentem strandra, míg másnak randija volt a kispárnájával én a lépcsőn ücsörögtem és tanulmányoztam a dobozunk tartalmát. Rengeteg kincs volt benne. Végül úgy gondoltam technikailag is hasznossá teszem magam és az egyik zsinórra rászereltem egy kis ólom golyót. Ebből a tartóba rengeteg volt és a levágott damil darabokon is láttam ilyent. Nagyon megelégedett voltam, mint kiderült feleslegesen, rosszat tettem. Le kell szedni! A tanulmányozás kb. 2 óra volt a felszerelés, mondjuk fél perc az eltávolítás kb. 5 perc, jó arányok. Büszke lehettem magamra hasznosan és tevékenyen telt a délutánom. Másnap új helyre költöztünk pecázni, a strand végébe. Itt már nem takart a rekettye, itt bárki láthatott bennünket, tehát nekem is halál komolyan, horgászosan kellett viselkedni. Semmi járkálás, tapicskolás. Ülni és figyelni, ja meg izgulhattam is. Mi lesz most? És lett! Egyszerre 2 kapás! Képzeld megfoghattam a kisebbik botot és húzhattam, tekerhettem. Nem volt könnyű, nehéz volt a sok hínár ami rátekeredett. Meg persze ezt is eltoltam, rossz volt a technikám. Billenteni, tekerni, billenteni, tekerni. Meg is mutatták, olyan egyszerűnek tűnt! Aztán természetesen, amikor sor került rá legközelebb is csak húztam és tekertem, erőlködtem. Az okítást, mintha kimosták volna a fejemből, de megúsztam egy helytelenítő pillantással. Ideges lettem, semmi hal? Nem lesz így több horgászat, pedig már olyan jól belejöttem a komolyságba is. Mormolás, beszéd következett a halakhoz. Próbáltam őket győzködni, hogy jöjjenek, kóstolgassanak! És akkor képzeld, a horgász, a csoda lény, bevágott és kihúzta

Szörnyella de Frászt a tóból. Baromi ronda volt, de hal! Megkaptam a lehetőséget a bizonyításra, leakaszthattam a horogról. Ügyesen eltakartam. Szemmel vertem, majd kivettem a szájából a horgot. Lelki szemeimmel már láttam , hogy elvérzek, mert a bestia leharapja az ujjamat. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, nem harapott. A látványomtól egyszerűen elájult. Megdícsértek, nem nagyon, csak kicsit, de mint tudjuk aki a kicsit nem becsüli... Nagyon lendületbe jöttünk. Mi. A halak nem annyira. Több nem akadt horogra. Mi legyen az állatunkkal, volt a nagy kérdés. Megegyeztünk, visszadobjuk. Javasoltam, kívánjunk valamit, hátha ő egy álruhás aranyhal és teljesíti a kívánságunkat. Nem mondom meg mit kívántam:D Eddig még nem teljesült, de lehet, hogy fog :) A társam kívánt-e? Nem tudom, esetleg simán hülyének nézett.

Másnap kora délelőtt mindenre elszántan indultunk. Halat akartunk ebédelni. A horgász úgy döntött négyet kell fognunk. Már gyorsan, rutinosan zajlott minden. Ott álltunk a parton és néhány perc múlva. Kapás, a zsinór végén szép lapos, nagyobbacska halacska ficánkolt. A parttól néhány lépésre fennakadt a leveleken, a horog pedig kiesett a szájából. Be kellett menni érte, akkor még nem volt botos szatyrunk. Rajtam volt papucs, amit csak le kellett rúgni, én mentem. Közben azon gondolkodtam, hol is kéne megfognom. Az első lépésnél sikerült egy sulymot a talpamba kapni. A legszívesebben visítottam volna a fájdalomtól, de nem mertem zajongani. Nyúltam a farka után, az látszott a legjobb, legkiállóbb helynek, már megvolt, mikor hirtelen kicsusszant a kezemből és vígan elúszott. Elbénáztam. Vártam a szidást vagy cirkuszt, de elmaradt. Csak annyit kérdeztek:

-Hogy jutott eszedbe pont a farkát megfogni?

- Hát így!:(

Aztán legalább egy óra hosszat nem történt semmi, azon kívül, hogy folyamatosan diskuráltam a halakkal,

- Ugye eszegetitek a csalinkat és tudjátok ti is, hogy még gyorsan ki kell közületek, fognunk hármat? Ugye finom? Ugye ízlik nektek? Mint kiderült idegesítő voltam, mert folyamatosan butaságokat kérdeztem, amire nem tudtak válaszolni. Nem is kellett, én a halakkal és magammal társalogtam. Aztán egyedül hagytak a két bottal, csak figyeljek. De...

Már mozgott is az úszó, nagyon! Kiabáltam:

- Gyere vissza!

- Húzd ki! és mosolyogva búcsút intettek. Minden erőmet és igyekezetemet latba vetettem és tényleg ott volt! Hal, igazi, szép, nagy. :) Kivontattam a partra, kiszereltem belőle a horgot, és úszószatyorba tettem. Rettenetes büszkeség töltött el. Én, egyedül, aki csak a vizet akarta bámulni, aki nem is szereti a halat. Kifogtam, leszereltem, jóvátettem?

Hát valahogy így veszítettem el a szüzességemet. :) Miután kilihegtem és örültem magam, megpróbáltam folytatni. A csali elhelyezése még ment is, de mikor be akartam dobni, neked elárulom alig egy méterre ment csak előre. Körülnéztem, szépen visszahúztam és olyan elégedetten üldögéltem ott, mint a medve, aki kinyalta a mézes csuprot. Jelentettem halat fogtam, és most meg is van, a szatyorba. Megnézték, csodálkoztak , gratuláltak.:D Néma megállapodást kötöttünk, a kisebbik bot lett az enyém, akkor huzigattam, csaliztam amikor csak akartam, és mindig visszadobták nekem, oda ahová szerettem volna. A horgász tanítgatott, elmagyarázta még többször, hogyan tudom egyszerűbben kitekerni a horgot a vízből, hogyan tegyem rá a kukoricát. Olyan triviálisnak, egyszerűnek tűnt az egész, de lányos zavaromban, persze nem sikerült. Semmi elegancia, könnyedség, reménytelen eset voltam. Szerencsére a halak nem velem törődtek, hanem kárpótolták a társamat. Ebédig kifogott még kettőt. Nekem csak leakasztani és szákba tenni lehetett őket. Végül 4 halat fogtunk, csak egyet elpuskáztam. Később rájöttem nem is baj, úgy sem fért volna több a serpenyőbe. Készen finom volt. Megkóstoltam.:D

Még mentünk este is , de akkor már nem vihettem a vödröt, dobozt. Bírta ő egyedül is. Úgy éreztem magam , mint akit megfosztottak a kincseitől. Igazából ezek már a búcsú órái voltak, talán csak a kedvemért mentünk le a partra. Bár úgy tettem mintha a horgot nézném a lendület még megvolt, de inkább a szomorkás naplementében gyönyörködtem és búcsúztam a tóparti estéktől. Fantasztikus színekben pompázik ilyenkor a természet. A csillogás, a távolban felvillanó fények, a neszek, a bogarak, a víz csobbanása, az az illat - egy csoda, ami feltölt és hosszú időre társadul szegődik, kitart a hideg, szürke téli estéken is...

Másnap délután haza jöttünk. A vendéglátóm igazi vérpezsdítő, lobogó kalandra vágyott, s akkor felvillant számára annak lehetősége. Ő az után rohant. Nekem pedig vége volt a szabadságnak.

Szerelmes voltam még mindig a vendéglátómba. Ő azonban a jelenlegi és leendő miss Tökélyekről mesélt és álmodozott. A túzokot várta, bennem csak a verebet látta. Mégis voltak pillanatok, amikor egyszerűen

Ekkor értettem meg igazán mit jelent a Tanulj meg itt és most boldognak lenni sokat emlegetett bölcselet.

Egy évvel később egy csodás hétvégét töltöttem a tónál a barátnőmmel, rengeteget vizibicikliztünk, fényképezőgéppel vadásztunk a madarakra, napoztunk. A szemeim néha a töltésre tévedtek, dezsavü érzésem volt, vártam valamire...

Fürdés közben találkoztam ismét a halacskámmal.